I. A tényállás:
A szülők 2010. tavaszán a bíróság jogerős végzésével jóváhagyott egyezséget kötöttek, amelyben a házasságukból született három (12, 10 és 5 éves) gyermeket az anyánál helyezték el. A nagyobbik gyermek röviddel a végzés jogerőre emelkedését követően az édesapjához költözött, és fél évig ott lakott. A középső gyermek négy hónap után követte a testvérét, és két hónapig az édesapánál lakott. Az anya felszólítására és az édesapa ráhatására mindkét gyermek hazaköltözött. Pár nap elteltével a gyermekek sírva kérték édesapjuk segítségét az anyával szemben. Az apa a rendőrséget hívta annak érdekében, hogy a gyermekeket el tudja hozni, de az édesanya nem adta ki a gyermekeket. A 2010 őszén, a gyermekek kiadásával kapcsolatos intézkedés során a rendőrség hivatalos feljegyzései alapján ismeretlen elkövető ellen kiskorú veszélyeztetésének bűncselekménye miatt eljárás indult, amely során a nyomozóhatóság igazságügyi szakértői véleményt szerzett be. A vizsgálatra a gyermekeket az anya vitte le, és ő vitte őket haza saját otthonába.
2011-ben az apa pert indított az anya ellen a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt, ideiglenes intézkedést kért a gyermekek nála történő elhelyezésére, amelyet azzal indokolt, hogy mindhárom gyermek hozzá szeretne kerülni, mivel az anyától eltávolodtak, az anya nem tud nekik kiegyensúlyozott családi légkört biztosítani. Kérte, hogy a bíróság az ideiglenes intézkedés meghozatalát megelőzően hallgassa meg a feleket, és tanúként hallgassa ki a felek jelenleg 13 éves gyermekét. A felperes hivatkozott a szakértői véleményre – amely akkor még írásban nem állt a rendelkezésére –, amelynek a tartalma az volt, hogy mindhárom gyermek az apához szeretne kerülni.
A bíróság beszerezte az anya írásbeli nyilatkozatát, majd további bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül elutasította a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét arra hivatkozással, „hogy önmagában az a tény, hogy a gyermekek a szakértő előtt úgy nyilatkoztak, hogy az apánál szeretnének élni, a gyermekelhelyezés tárgyában ideiglenes intézkedés meghozatalát nem indokolja.”
A bíróság beszerezte az alperes nyilatkozatát, aki az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítását kérte. A bíróság a kérelmet elutasította, arra hivatkozva, hogy a gyermekek nincsenek veszélyhelyzetben.
A felperes a per első tárgyalásán csatolta a fent említett igazságügyi szakértői véleményt, amely az alábbiakat tartalmazza:
A legkisebb gyermek elmondása:
„Apa az anyukájával lakik egy házban – apa az emeleten, és ő és a testvérei apával alszanak, hárman két szobában. Szeretek ott lenni”. Ha majd felnőtt lesz, ő is fog apától puskát kapni – de most apánál szeretne lakni.
Anyával az a rossz, hogy néha kiabál – este szokott kiabálni –, de ez nem rendszeres. Utoljára azért kiabált, mert túl sokat számítógépezett – de főleg Enikőre kiabál. Rám csak néha. Pl. azért, mert nem emlékszem, hogy van-e rajtam alsógatya.
Enikővel nincs sok gond, nem tudom, anya miért kiabál vele. Jó tanuló. Csengére kiabál legtöbbször, többször, mint Enikőre. A többiek is szerintem apához akarnak költözni, mert nem szokott velünk kiabálni. Normálisan beszél velünk.
Három kívánság: 1: felnőtt legyek és katona; 2: lakjon apu velem; 3: legyen egy lakásom, hogy apuval lakjak benne.
Saját ház: apát hívnám oda lakni, a testvéreimet, a nagymamát – anyát nem, mert nem szeretem annyira.”
„Apa az anyukájával lakik egy házban – apa az emeleten, és ő és a testvérei apával alszanak, hárman két szobában. Szeretek ott lenni”. Ha majd felnőtt lesz, ő is fog apától puskát kapni – de most apánál szeretne lakni.
Anyával az a rossz, hogy néha kiabál – este szokott kiabálni –, de ez nem rendszeres. Utoljára azért kiabált, mert túl sokat számítógépezett – de főleg Enikőre kiabál. Rám csak néha. Pl. azért, mert nem emlékszem, hogy van-e rajtam alsógatya.
Enikővel nincs sok gond, nem tudom, anya miért kiabál vele. Jó tanuló. Csengére kiabál legtöbbször, többször, mint Enikőre. A többiek is szerintem apához akarnak költözni, mert nem szokott velünk kiabálni. Normálisan beszél velünk.
Három kívánság: 1: felnőtt legyek és katona; 2: lakjon apu velem; 3: legyen egy lakásom, hogy apuval lakjak benne.
Saját ház: apát hívnám oda lakni, a testvéreimet, a nagymamát – anyát nem, mert nem szeretem annyira.”
A legnagyobb gyerek elmondása:
Anya… „kiabál – ez azt jelenti, hogy hangosan mondja, de csúnyát nem mond. Volt, hogy megtépte a fülemet – két napig vörös volt és fájt. Ez körülbelül egy éve volt. Egyszer könyökkel belém vágott (a hátát mutatja) a konyhapultnál, mert gépeztem. Nem akartam a laptopot odaadni.
Hajhúzás is volt – mert nem fogadtam szót. Hátulról kitépett egy csomót, amikor megráncigálta a hajam. Ilyen csak egyszer volt, nagyon fájt. Enikőt pedig ugyanezekért, ugyanúgy. Egyszer régebben vacsoráztunk és Enikő talán szemtelenkedett – a fejét megütötte egy villával – a fogas részével. Enikő sírt – de nem vérzett.
Apával akar lakni mindenki. Apa anyukája segít tanulni pl. matekból, és beszélget velünk.
Saját ház: apát hívnám meg a testvéreimet. Anyát nem – nem tudom miért.”
Anya… „kiabál – ez azt jelenti, hogy hangosan mondja, de csúnyát nem mond. Volt, hogy megtépte a fülemet – két napig vörös volt és fájt. Ez körülbelül egy éve volt. Egyszer könyökkel belém vágott (a hátát mutatja) a konyhapultnál, mert gépeztem. Nem akartam a laptopot odaadni.
Hajhúzás is volt – mert nem fogadtam szót. Hátulról kitépett egy csomót, amikor megráncigálta a hajam. Ilyen csak egyszer volt, nagyon fájt. Enikőt pedig ugyanezekért, ugyanúgy. Egyszer régebben vacsoráztunk és Enikő talán szemtelenkedett – a fejét megütötte egy villával – a fogas részével. Enikő sírt – de nem vérzett.
Apával akar lakni mindenki. Apa anyukája segít tanulni pl. matekból, és beszélget velünk.
Saját ház: apát hívnám meg a testvéreimet. Anyát nem – nem tudom miért.”
A középső gyerek elmondása:
Anya… „Néha szokott kiabálni – de nem mindennap. Mostanában nem bánt minket. Régen – néha. Csak a hajamat húzta meg. Egy kicsit fájt. De nem sírtam. Megvédtem magam. Én apánál szeretnék lenni.
Saját ház: apa, Zalán, Csenge – más nem.”
A szakértő megállapította, hogy „mindhárom gyermek kifejezte, hogy a két szülő közül az édesapa személyiségét, szülői bánásmódját preferálják az édesanyjukkal szemben, a legkisebb gyermek számára pedig az édesapa a legerőteljesebb azonosulási modell. Az eddigiekben is vele szerettek volna élni és a jövőben is az ő környezetében szeretnének élni.”
Hivatkozott továbbá a szakértő arra, hogy „az, hogy a gyermekelhelyezésnél nem vették figyelembe a véleményüket, hogy nem a vágyaiknak inkább megfelelő környezetben élnek – a kedélyállapotukat lehangolttá teszi (a legkisebb gyermek esetében a vizsgálati eredmények azt jelzik, hogy akár magatartászavarokra is hajlamos).”
A felperes hivatkozott a nyomozati eljárásban kihallgatott B. E.-né tanú vallomására, aki a legkisebb gyermek óvónője. A vallomás összefoglaló része:
Az apa hiányzik a gyermeknek, és elmondta azt is, hogy a kisfiú magatartása jelentős mértékben megváltozott, befelé forduló lett. A vezető óvónő 2009. decemberi időpontra már kifejezetten rossz gyermeknek minősítette Zalánt (bár ez szerintem szakmai hiba), és azt állította, hogy mostanra (megjegyezni kívánom, a kihallgatása 2010. november 20-án volt) a gyerek zárkózottabb, szótlan, időnként szemtelen, cinikus és zaklatott kisgyerek lett, egy szinttel visszalépett a fejlődésben, igényli a jobb odafigyelést…
A tanú szerint a gyermek igényli az apával való együttlétet, hiányzik neki az apamodell.
A bíróság a csatolt szakértői véleményt a tárgyaláson nem ismertette, elutasította a gyermekek tanúként történő kihallgatására vonatkozó bizonyítási indítvány, igazságügyi pszichológus szakértői vélemény beszerzését rendelte el, felperes ideiglenes intézkedés iránti ismételt kérelmét elutasította, ezen végzésében szó szerint megismételte a korábbi határozatában foglaltakat.
A harmadik tárgyalás előtti napokban kézbesítették a felek részére a bíróság által beszerzett igazságügyi pszichológus szakértői véleményt, amely az alábbiakat tartalmazza:
Anya… „Néha szokott kiabálni – de nem mindennap. Mostanában nem bánt minket. Régen – néha. Csak a hajamat húzta meg. Egy kicsit fájt. De nem sírtam. Megvédtem magam. Én apánál szeretnék lenni.
Saját ház: apa, Zalán, Csenge – más nem.”
A szakértő megállapította, hogy „mindhárom gyermek kifejezte, hogy a két szülő közül az édesapa személyiségét, szülői bánásmódját preferálják az édesanyjukkal szemben, a legkisebb gyermek számára pedig az édesapa a legerőteljesebb azonosulási modell. Az eddigiekben is vele szerettek volna élni és a jövőben is az ő környezetében szeretnének élni.”
Hivatkozott továbbá a szakértő arra, hogy „az, hogy a gyermekelhelyezésnél nem vették figyelembe a véleményüket, hogy nem a vágyaiknak inkább megfelelő környezetben élnek – a kedélyállapotukat lehangolttá teszi (a legkisebb gyermek esetében a vizsgálati eredmények azt jelzik, hogy akár magatartászavarokra is hajlamos).”
A felperes hivatkozott a nyomozati eljárásban kihallgatott B. E.-né tanú vallomására, aki a legkisebb gyermek óvónője. A vallomás összefoglaló része:
Az apa hiányzik a gyermeknek, és elmondta azt is, hogy a kisfiú magatartása jelentős mértékben megváltozott, befelé forduló lett. A vezető óvónő 2009. decemberi időpontra már kifejezetten rossz gyermeknek minősítette Zalánt (bár ez szerintem szakmai hiba), és azt állította, hogy mostanra (megjegyezni kívánom, a kihallgatása 2010. november 20-án volt) a gyerek zárkózottabb, szótlan, időnként szemtelen, cinikus és zaklatott kisgyerek lett, egy szinttel visszalépett a fejlődésben, igényli a jobb odafigyelést…
A tanú szerint a gyermek igényli az apával való együttlétet, hiányzik neki az apamodell.
A bíróság a csatolt szakértői véleményt a tárgyaláson nem ismertette, elutasította a gyermekek tanúként történő kihallgatására vonatkozó bizonyítási indítvány, igazságügyi pszichológus szakértői vélemény beszerzését rendelte el, felperes ideiglenes intézkedés iránti ismételt kérelmét elutasította, ezen végzésében szó szerint megismételte a korábbi határozatában foglaltakat.
A harmadik tárgyalás előtti napokban kézbesítették a felek részére a bíróság által beszerzett igazságügyi pszichológus szakértői véleményt, amely az alábbiakat tartalmazza:
A legnagyobb gyerek kívánsága:
Apjánál szeretne lakni.
Apjánál szeretne lakni.
Középső gyermek kívánsága:
Apjánál szeretne élni. Ott jobb, nyugalmasabb, nincsen rohanás, nem szokott kiabálni, türelmesebb.
Apjánál szeretne élni. Ott jobb, nyugalmasabb, nincsen rohanás, nem szokott kiabálni, türelmesebb.
Legkisebb gyermek kívánsága (hol szeretnél lakni kérdésre):
„Azt szeretném, ha apukámnál, különben az összes gyerek azt akarja a családból.”
„Megbeszéltük hárman, hogy az apához költözünk, de anyának nem mondtuk meg. Nem tudom, mit fog szólni.”
„Van egy félelmem attól…”
„Azt szeretném, ha apukámnál, különben az összes gyerek azt akarja a családból.”
„Megbeszéltük hárman, hogy az apához költözünk, de anyának nem mondtuk meg. Nem tudom, mit fog szólni.”
„Van egy félelmem attól…”
A szakértő összefoglaló véleménye:
Az apa alkalmasabb a gyermekek nevelésére.
A gyermekek a jelenlegi környezetükből szeretnének elkerülni. Náluk az elvágyódás észlelhető.
A gyermekeknek tudomásuk van arról, hogy elhelyezésük kérdésében eljárás folyik.
Anélkül, hogy erre vonatkozóan konkrét kérdés elhangzott volna szakértő részéről, a gyermekek kifejezésre juttatták, hogy apjuknál szeretnének élni. Ezt azzal magyarázták, hogy ott nyugodtabbak a körülmények, kevésbé feszült a helyzet.
A gyermekeket az anya vitte el a vizsgálatra, és az anya vitte őket haza.
Az ismételten előterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelemről a bíróság 45 napig nem döntött.
Az új szakértői véleményt a bíróság a tárgyaláson nem ismertette.
A felperes perre vonatkozó összefoglaló beadványát a bíróság a tárgyaláson nem ismertette.
Az apa alkalmasabb a gyermekek nevelésére.
A gyermekek a jelenlegi környezetükből szeretnének elkerülni. Náluk az elvágyódás észlelhető.
A gyermekeknek tudomásuk van arról, hogy elhelyezésük kérdésében eljárás folyik.
Anélkül, hogy erre vonatkozóan konkrét kérdés elhangzott volna szakértő részéről, a gyermekek kifejezésre juttatták, hogy apjuknál szeretnének élni. Ezt azzal magyarázták, hogy ott nyugodtabbak a körülmények, kevésbé feszült a helyzet.
A gyermekeket az anya vitte el a vizsgálatra, és az anya vitte őket haza.
Az ismételten előterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelemről a bíróság 45 napig nem döntött.
Az új szakértői véleményt a bíróság a tárgyaláson nem ismertette.
A felperes perre vonatkozó összefoglaló beadványát a bíróság a tárgyaláson nem ismertette.
II. Konklúzió:
A fenti eset egy konkrét perről ad tájékoztatást, de az ilyen és hasonló esetek tucatjait tudnánk kollégáimmal együtt felemlíteni. Éppen azért választottam a három gyermek esetét, mert minden általános problémát felvet, az itt levont következtetések minden perre kihathatnak.
Sajnos, a jelenlegi magyar családjogi törvény és polgári eljárásjogi törvény a gyermek érdekeinek érvényesítésére nem nyújt törvényi garanciát. Az életközösséget megszakító szülők a gyermekek feje fölött, egymás érdekeit sárba taposva igyekeznek maguknak előnyt kovácsolni, a bíróság pedig ehhez asszisztál.
A bíróságnak nem azt kell vizsgálnia, hogy a korábbi elhelyezés veszélyezteti-e a gyermekeket, hanem azt, hogy a korábbi elhelyezés megváltoztatása a gyermekek érdekében áll-e.
Az, hogy a gyermek érdekében áll-e az elhelyezés megváltoztatása, a gyermek meghallgatása nélkül nem dönthető el.
A mai magyar bíróságok nincsenek felkészülve a gyermekek tanúként történő kihallgatására.
Csak a bíró egyedi megítélésétől függ, hogy a gyermeket kihallgatja-e, vagy sem. Amennyiben mégis megtörténik megidézésük, a bíróság a szülők, illetve a jogi képviselők távollétében hallgatja ki a gyermekeket. Természetesen a bírónak nemcsak jogi szaktudással, de pszichológiai ismeretekkel, empátiával is rendelkeznie kell a gyermek tanúként történő kihallgatása és a tanúvallomás értékelése során.
A magyar jogalkalmazó teljesen figyelmen kívül hagyja az ügyben kötött nemzetközi szerződéseket:
A gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. tv. 12. Cikke leszögezi:
1. Az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni.
2. Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák.
1. Az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni.
2. Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák.
A gyermeknek tehát joga van ahhoz, hogy az őt érintő ügyben meghallgassák. A nemzetközi gyermekjogi egyezmény nem szab korhatárt, e törvényre – sőt a fentiek szerint akár a Csjt.-re is – alapítottan mindhárom gyermek kihallgatható a bíróság előtt. Tekintettel azonban arra, hogy a szakértői vélemények egybehangzó megállapítása szerint a gyermekek véd- és dacszövetségben vannak, elegendő lenne a legnagyobb gyermek kihallgatása.
Az Európai Közösség Tanácsának 2201/ 2003/EK rendeletének 19. pontja szerint, amely szerint a gyermek meghallgatása fontos szerepet játszik e rendelet alkalmazásában, jóllehet e jogi eszköz nem kívánja módosítani az alkalmazandó nemzeti eljárásokat. Mivel a gyermek meghallgatására vonatkozó Csjt.-nek nincs az EK rendelettel ellentétes szabálya, a gyermeket tehát a Tanács rendelete alapján is ki kell hallgatni.
Hivatkozom arra, hogy az 1952. évi III. törvény 169. § (1) bekezdése szerint azt, akitől testi vagy szellemi fogyatkozása miatt helyes vallomás nem várható, tanúként kihallgatni nem lehet. A jelen esetben fel sem merül a gyermekek testi vagy szellemi fogyatkozása, tehát nincs olyan jogszabály, amely kizárná a gyermekek tanúként történő kihallgatását. Amennyiben ezt a bíróság nem teszi meg, nemcsak a gyermekek nemzetközi egyezményekben is védett jogait sérti, hanem a bizonyítást előterjesztő, bizonyítási terhet viselő felperes perbeli eredményességét is megakadályozza.
Az 1952. évi III. törvény 54. § (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
Akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a más személyek között folyamatban levő per miként dőljön el, a perbe – az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig – az azonos érdekű fél pernyertességének előmozdítása végett beavatkozhat.
Véleményem szerint ez a jogszabály lehetővé teszi, hogy a gyermekelhelyezés iránti, a gyermek elhelyezésének megváltoztatása iránti perben a gyermek ne csak kívülállóként, gyakorlatilag egy megosztandó vagyontárgyként, hanem jogi érdekkel rendelkező személyként részt tudjon venni.
A 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 132. § (2) bekezdés a) pontja alapján a gyámhivatal eseti gondnokot rendel akkor is, ha a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy és törvényes képviselője között érdekellentét áll fenn, vagy a törvényes képviselő más tényleges akadály miatt nem járhat el, illetve a szülő nem láthatja el a gyermek törvényes képviseletét.
Az eseti gondok hivatalból a gyermek jogait jogi ismeretekkel is alátámasztva tudja képviselni.
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényben megfogalmazott gyermekjogi képviselői intézmény a bíróságon kívüli életben megvédi a gyermekeket. A fenti megoldással nemcsak a bíróságon kívül, de a Magyar Köztársaság bíróságain is kellő védelmet élvezhetnének. Nem kell a jogszabályt megváltoztatni, csak alkalmazni kellene, a gyermekek védelme érdekében.
Sárkány Márta
egyéni ügyvéd
egyéni ügyvéd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése