Kedves látogató! Sajnos az oldal " meghalt " viszont a facebookon tovább működik ELVÁLT SZÜLŐK TÁRSASÁGA néven. Amennyiben csatlakoznál a csoporthoz, kérjük olvasd el az alábbit!

Amennyiben egyetértesz, megtisztelsz csatlakozásoddal!

Elsődlegesen gyermekeink érdekeit képviseljük,
minden más fajta tényező, másodlagos!

Ezért kérjük, hogy az 1989 - ben, Magyarország által elfogadott Gyermekjogi egyezmény maximális figyelembe vételét!

Várom azon személyek jelentkezését ( jogászokat, gyermekjóléti szolgálatot ellátó személyeket és gyámhivatali ügyintézőket is! ) akik úgy gondolják, ideje lenne változtatni a Család jogi törvényen!

Miért?

- Az 1952 - ben megalkotott Családjogi törvény mára elavult!
( nincsenek biztos lakhatások, nincsenek biztos munkahelyek! )
- Az alapvető emberi jogok maximális figyelembe vételét!
- A különélő szülőket, akik maximálisan hozzájárulnak a viszonylag távol élő gyermekeinek mindennapos életéhez, társadalmi szinten kirekesztve élnek!
- A közös szülő felügyelet mindenkori alkalmazását azon szülők között, akik Magyarország területén életvitelszerűen élnek!
- A családi adókedvezményből az egy gyermeket nevelő szülő(k) és a különélő szülő kimaradt! Miért?

Csatlakozási szándékodat az alábbi email címen várjuk., a csatlakozás szó elküldésével A csoporthoz való csatlakozásod, email cím alapján történik!

elvaltszuloktarsasaga@gmail.hu

Klubot alapítottak Pécsett az elvált apák

 

 PÉCS | Elvált apáknak szerveznek klubot Pécsett, amely az érdekképviseletüket is felvállalja. Módosítanák az ötvenéves jogi szabályozást. Másodrangú állampolgárnak érzik magukat a jelenlegi jogi szabályozás miatt.

 

 Az elvált apák érdekeit szem előtt tartó klub indul Pécsett. Mint Trefák Attila szervező elmondta, lehetőséget teremtenek az apáknak, hogy rendszeresen találkozhassanak, programokat szervezzenek, ugyanakkor konkrét céljuk, hogy változtassanak azon a szabályozáson, hogy három vagy több gyermek után tartásdíj címén a mindenkori adózott jövedelem ötven százalékát elvonják. Úgy vélik, ezzel megteremthetnék a megfelelő megélhetési és egzisztenciális hátteret mind saját maguk, mind gyermekeik számára.

 

 

                                              Azért, mert elváltak, még szeretnének apaként viselkedni a klub tagjai

 

– Több mint ötven éves alapelvek vonatkoznak a gyermektartásdíj megállapítására. Érthetetlen például, hogy miért kell tartásdíjat fizetnie az apának akkor is, amikor a nyári szünetben egy hónapot nála töltenek a gyerekek. Nem a fekete munkából, vagy a külföldön megszerzett pénzből, vagy a munkáltatói zsebből való kifizetésből kívánjuk előteremteni a megélhetéshez szükséges pénzt, hanem hivatalosan szeretnénk hozzájutni ehhez az összeghez. Ha megkapnánk a lehetőséget, hogy a teljes plusz jövedelmünkkel saját magunk gazdálkodjunk, akkor többen vállalnának másodállást, és többet tudnánk a gyermekeinkre is áldozni, önszántunkból, így erősítve a kapcsolatunkat – mondta a klub szervezője.

A családtól elkerült apák szeretnék boldogan tölteni gyerekeikkel a rájuk jutó időt, a közös ünnepeket, a hétvégéket, az iskolai szüneteket, ugyanakkor szeretnék, ha arra is tudnának tartalékolni, hogy ajándékokkal lephessék meg a kicsiket.

  A klubszervező felvette a kapcsolatot az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületével is, amelynek több javaslata is van a törvénymódosítást illetően. Ezek egyike például, hogy a tartásdíj gyermekenkénti öszszege ne haladja meg a jövedelem tíz százalékát, és három vagy több gyermek esetén se legyen több a jövedelem harminc százalékánál. Indokolatlannak tartják, hogy minden jövedelemre, a plusz munkából elért fizetésre is kiterjed a tartásdíj-fizetési kötelezettség, mert ezzel esélyük sincs a családtól elkerült apáknak a talpra állásra, mert majdnem hetven százalékuk minimálbérből él.

            Ha nem sikerül közösen megegyezni, akkor a bíróság dönt az összegről

 

 

A családjogi törvény értelmében a szülő kötelessége a gyermeke eltartásáról gondoskodni. A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a külön élő pedig elsősorban pénzben szolgáltatja, ez a gyermektartásdíj, amit a gyermek szükségleteinek kielégítésére kell fordítani.

A gyermektartás összegéről alapvetően a szülők döntenek közös megállapodással, amennyiben nem sikerül erről az összegről megegyezniük, akkor erről a bíróság dönt a gyermek tényleges szükségletei, a felek jövedelmi és vagyoni viszonyai, a szülők háztartásában eltartott gyerekek száma, és a gyerek saját jövedelme figyelembe vételével. A gyermektartásdíj összege gyerekenként általában a tartásdíjra kötelezett szülő átlagos jövedelmének 15–25 százaléka, a bíróság megállapításától függően. Fontos azonban tudni, hogy a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett szülővel szemben érvényesíthető összes tartási igény nem haladhatja meg a jövedelme 50 százalékát.

 

Harcolnak az anyák is

Az egyedülálló szülőket, elsősorban anyákat tömörítő Figyelj Ránk! Egyesület arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen problémákat okoz, ha az apa nem fizeti a tartásdíjat és az összeget a bírósági végzés ellenére sem tudják behajtani. Ezért törvénymódosító javaslatokat is készítettek: rögzítenék a gyerektartási díj minimumösszegét, ami a tartásdíj fizetésére kötelezett szülő fizetésének 20 százaléka, de minimum 25 ezer forint lenne.

Kiterjedő vizsgálatok

A rendőrkapitányságokon rendszeresek a gyermekek után járó tartásdíj nem fizetése miatt indított vizsgálatok, évente átlagosan száz nyomozás indul Baranyában. A feljelentéseket követően a hatóság megvizsgálja, hogy valóban nem fizetett-e az erre kötelezett. Az esetek majdnem felében arra a megállapításra jutnak a vizsgálat közben, hogy valaki azért nem fizeti a tartásdíjat, mert tartósan beteg vagy munkanélküli lett, és emiatt nem tudja miből fizetni az előírt összeget.

 

APÁNAK MARADNI

                                                                 

Miért? – kérdezi, de érzem, legszívesebben ordítaná. Aztán mesélni kezd – egy egyoldalú történetet. A másik fél bizonyára az ellenkezőjét állítaná, de őt most nem faggatjuk.Hisz’ ezúttal nem az igazság kutatása a cél, csupán olyan témát szeretnénk felvillantani, amit kevésbé ismerünk. Mert erről az apák ritkán beszélnek…

– Egy apának nincs joga, csak kötelezettsége – ezzel a mondattal vezet be a férfi a dombtetőn álló, vadonatúj mediterrán házba. Vállalja a nevét is, mégsem írom le. Nem szeretnék családi perpatvar részese lenni. Csak elgondolkodni: létezik-e esélyegyenlőség – az apák számára? Leülünk a nappali-étkezőben, minden ablakból páratlan a panoráma. A nap is körbejárja, idebent mégis minden borús. És üres. A kiságy és a valamivel nagyobbacska is. Kukásautó pihen elárvultan az egyik gyerekszobában, a másikban játék babakocsi és színes ceruzák. A nappali sarkában hercegnőkastély – Csipkerózsika-álmát alussza ez is. S hogy hol vannak gazdáik, a kétéves kisfiú és az ötéves kislány? A hűtőszekrényre ragasztott fényképekről mosolynak ránk… Ennyi jutott belőlük az apának jó ideig, miután a felesége elköltözött velük. Épphogy felépült az új otthon, megvásárolták a családi autót, visszafizették a hiteleket. Már csak azon kellett volna gondolkodni, hová menjenek síelni. De valami félresiklott, végérvényesen.

– Nem volt boldog velem. Más utakat keresett. Rengeteget gyötrődtem, hol rontottam el. Próbáltuk újra kezdeni, mert tudtam, hogy egy apának semmi esélye megtartani a gyerekeket, hacsak az anya nem függő vagy beteg. De nálunk nem ez a helyzet. Ő jó anya, csak önző. A saját boldogsága fontosabb. Mikor újra kezdtük, aláírattam vele egy szerződést, hogy ha az egyik fél hűtlenkedik, azzal automatikusan lemond a gyerekekről. Gondoltam, ez majd visszatartja. Tévedtem. Ott követtem el a hibát, hogy nem hitelesíttettem a papírt tanúkkal, így nem megyek vele semmire.

Keresi az albumokat, hogy megmutathassa a gyerekeket, de csak az esküvői kerül elő. És egy fénykép kettejükről, félbetépve – akárcsak az élete. Pedig olyan szépen indult minden.

– Mindkét gyereket terveztük és nagyon vártuk. Simogattam a feleségem pocakját, beszéltem hozzájuk. Mikor a kislányomat hazahoztuk a kórházból, virágfolyosót készítettem a gyerekszobáig. Bent voltam a szülésnél, én kaphattam először kézbe, emlékszem, ahogy rám nézett a gyönyörű szemeivel. A kisfiamnál a köldökzsinórt is én vágtam el. Segítettem lemosdatni őket és utána itthon is mindig én fürdettem. Kivettem a részem mindenből: pelenkáztam, játszottam, esténként meséltem és elaltattam őket, ez szinte mindig az én feladatom volt. Mégsem nekem ítélte őket a bíróság. Mert én „csak” egy apa vagyok…

És egy volt férj, aki végül nem bírta tovább az iszonnyá lett viszonyt, beadta a válókeresetet. Reménykedett, hogy neki ítélik a gyerekeket.

– Összepakolt és elvitte mindkettőt. Akkor kellett volna itt tartanom őket, de hogyan? Tépjem ki a kezéből? Öt hónap telt el az első tárgyalásig, ebben az időszakban a láthatást nem szabályozta semmi, így teljesen ki voltam szolgáltatva a feleségem pillanatnyi hangulatának. Az első két hónapban a fiammal csak egyszer találkozhattam. A kislányomat is csak akkor hozhattam el, ha a feleségem úgy gondolta. Egyszer nem akart visszamenni az anyjához, én pedig nem vittem. Két nap múlva a nagybátyjával jött érte.

Ahogy hallgatom a férfit, Salamon király ítélete jut az eszembe. Egy csecsemő fölött két nő huzakodik, mindegyik a sajátjának vallja. A király kardot hozat, mondván: ketté kell vágni a gyermeket. Az egyik nő ekkor azonnal lemond róla. Ő az igazi anya…

Rendelkezett végül a bíróság is: az apa kéthetente kaphatja meg a gyerekeket hétvégére, a köztes heteken egy éjszakára.
– Mikor viszem vissza őket, megszakad a szívem. Gyakran előfordult, hogy a kislány sírt, nyújtotta a kezét, hogy jönne velem. Én pedig tudtam, hogy nem lehet. Addig szólt a láthatás, akkorra lejárt. Vissza kell adnom. Mint valami tárgyat az üzletben.

A MELEG SZÜLŐK A LEGJOBBAK?

Kevés olyan téma van manapság, ami komolyabb indulatokat szítana konzervatív körökben, mint a homoszexuális párok házassága vagy kapcsolatuk bármilyen formában történő törvényessé tétele, illetve szülői szerepvállalásuk. Különösen ez utóbbi kérdés borzolja a kedélyeket és már-már komikusan szélsőséges reakciókat szül az ellenzők körében, akik rendre arra hivatkoznak, hogy az ilyen családmodell beláthatatlan hatással lehet a gyermek személyiségfejlődésére, hogy a pszichoszexuális tényezőkről már ne is beszéljünk. A tárgyban született kutatások azonban rendre rácáfolnak erre, ahogy az örökbefogadásra szakosodott szervezetek is egyre határozottabban állítják, hogy a homoszexuális párok egyre komolyabb tényezőt jelentenek az adoptáció terén, különösen, ami a valamilyen szempontból hátrányos helyzetű gyerekeket illeti. Lehet, hogy ideje lenne felülbírálni a makacs elutasítást, és elfogadni, hogy nem a szexuális preferenciákon múlik az, hogy jó szülő-e valaki vagy sem?

Heteroszexuális otthonokat!

A már említett komikusan szélsőséges reakciókra három példa is volt az utóbbi hónapokban. Novemberben az Illinois államban működő katolikus szeretetszolgálat úgy döntött, nem folytatja tovább az adoptálások intézését. Az állam ugyanis kilátásba helyezte, hogy megvonja tőlük a támogatást, ha továbbra is diszkriminálják a meleg párokat az örökbefogadásnál. A szeretetszolgálat inkább becsukta a boltot, csak hogy ne kelljen engednie a nyomásnak.
Rick Santorum, republikánus elnökjelölt sajátos nézeteivel foglalkoztak a nemi erőszak és az abortusz kapcsán, január 6-án azonban a homoszexuális párok szülői képességeivel kapcsolatban is kifejtette nézeteit, mégpedig igen népes publikum előtt New Hampshire-ben.  Véleménye szerint elfogadhatatlan, ha egy gyereket egy leszbikus pár nevel fel apa nélkül. Olyannyira így van ez, hogy a gyerekek még akkor is jobban járnak, ha édesapjuk börtönben ül. Három napra rá Benedek pápa is megfogalmazta nézőpontját, és kijelentette, hogy a melegek házassága az emberiség jövőjére jelent fenyegetést, és a gyerekeknek heteroszexuális otthonokra van szükségük.

                                                                 Rick Santorum

Meleg családi háttér

 Azok a kutatások, melyek homoszexuális családokat, illetve az általuk nevelt gyerekeket vizsgálták, nem igazolták a fenti nézőpontokat. Az azonos nemű szülők témában 2010-ben született egy áttekintő tanulmány, amely során két szociológus, Judith Stacey és Tim Biblarz úgy találták, hogy a meleg szülők adoptált gyermekei felnőve ugyanolyan jól szituáltak és sikeresek lehetnek, mint a heteroszexuális kapcsolatokból származó gyermekek. A lényeget Stacey a következőképpen foglalja össze: azok az emberek, akik azzal érvelnek, hogy a gyermeknek anyára és apára is szüksége van, félreértelmezik a kutatásokat, melynek nagy része arról szól, hogy egyedülálló szülők gyermekeit vetik össze párok gyermekeivel. Két jó szülő jobb, mint egy jó szülő, de egy jó szülő jobb, mint két rossz szülő. Úgy tűnik, ebben az esetben lényegtelen a szülők neme. Nagy különbségek vannak aközött, hogy a férfiak és a nők miként működnek szülőként, ám több eltérést találtak ilyen téren a nemeken belül, mint a nemek között.
Mindössze egy területen fedeztek fel különbségeket a tudósok: a homoszexuális szülők gyerekei sokkal toleránsabbnak és nyitottabbnak bizonyultak, mint a heteroszexuális családokban felnőtt gyerekek. Ennek az lehet az oka, hogy a homoszexuális párok gyerekeit kevésbé kötik a különböző nemekkel gyakran asszociált sztereotípiák.  A leszbikusok és melegek kapcsolatában döntő mértékben van jelen a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartása, illetve a gyermekeiket sem korlátozták azzal, hogy ezt meg azt nem szabad csinálniuk, mert az csak férfiaknak, fiúknak, illetve nőknek, lányoknak való.
Egy másik kutatás arra világított rá, hogy a homoszexuálisok számára sokkal bonyolultabb és rögösebb a szülővé válás, épp ezért rendkívül tudatosan készülnek erre a szerepre, és amikor megélhetik, igen elkötelezettek a gyerekneveléssel kapcsolatban. „A meleg szülők általában jobban motiváltak és jobban elkötelezettek a gyerekvállalás feladatai iránt, mint az átlagos heteroszexuális szülők, mivel a szülőséget ők választották, sőt, vágytak rá. A meleg párok ritkán kerülnek véletlenül szülői szerepbe, míg a heteroszexuális pároknál ez az arány már közel 50 százalékot tesz ki. Ezt értelmezve arra juthatunk, hogy az előbbieknél általában jobban jelen van az elkötelezettség és a gyermekről való gondoskodásból is jobban kiveszik a részüket.” - mondja Abbie Goldberg, a témában kutató massachusettsi Clark Egyetem pszichológusa.

 

Van hátulütője is!

Az azonos nemű párok gyermekei számára leginkább a társadalom hozzáállása jelent hátrányt, ugyanis kevéssé fogadják el az ilyen jellegű családokat.  „Képzeljük el azt a helyzetet, hogy gyerekként olyan családban élünk, ahol jogilag csak az egyik szülő lehet az igazi szülőnk. Ebben a helyzetben mások nem tekintik sem hitelesnek, sem pedig valódinak a családot. Ez hátránynak bizonyulhat.” – mondja Brian Powell, az Indiana Egyetem szociológusa. Megerősíti ezt az elképzelést egy 23 éves férfi is, akit egy leszbikus pár nevelt fel: „Néhány barátommal pont erről beszélgettünk, és szinte könnyekkel küszködve gondoltam arra, mennyire más lehetett volna a gyermekkorom, ha az azonos neműek házasságát már 25 évvel ezelőtt legalizálták volna. Az azonos nemű párok kulturális és jogi státusza nagyban befolyásolja azt, hogy miként gondolkodnak magukról, hogyan látják magukat a társadalom részeként, és hogy szerintük mennyire fogadják el a családjukat a kívülállók.” – mondja.

Örökbefogadásban az élen

Számos homoszexuális pár dönt az örökbefogadás mellett, ha a gyerekvállalás kérdése terítékre kerül. Ennek sokszor az is az oka, hogy saját gyerek esetén a biológiai szülő jobban kötődik a gyerekhez, másképp viszonyul hozzá, mint partnere, ami aszimmetrikus helyzetet eredményez. Örökbefogadás esetén viszont ez a probléma nem áll fenn. A Williams Institute és az Urban Institute által közzétett jelentés szerint az Egyesült Államokban 2000 és 2002 között nagyjából 65 ezer gyerek élt homoszexuális nevelőszülőknél, 14 ezer pedig olyan nevelőotthonokban, amelyeket meleg és leszbikus tulajdonosok működtettek. Nemcsak a számok érdekesek azonban, ha homoszexuális párokról van, hanem a preferenciáik is: ők ugyanis sokkal nagyobb hajlandóságot mutatnak hat évnél idősebb, etnikai kisebbséghez tartozó, illetve sajátos nevelési igényű gyerekek befogadására. Ezek a gyerekek csúnya fordulattal élve kevésbé népszerűek az örökbefogadó szülők körében, ezért nehéz őket elhelyezni nevelő családokhoz.  2011-ben a homoszexuális párok által adoptált gyerekek 10 százaléka hat évnél idősebb, 25 százaléka pedig három évnél idősebb volt, a párok 60 százaléka pedig a gyerek bőrszínétől függetlenül vállalta az örökbefogadást.
A homoszexuális párok számára a nyílt örökbefogadás sem okoz nehézséget,  vagyis nem bánják, ha a gyerek az adoptálás után is kapcsolatban marad a valódi szüleivel. Ennek köszönhetően az örökbeadó szülők közül sokan nem bánják, ha gyereküket azonos nemű pár neveli, sőt az anyák egy csekély hányada kifejezetten arra törekszik, hogy meleg férfipár vegye magához a gyerekét. Ennek az az oka, hogy nyílt örökbefogadás esetén tarthatja a kapcsolatot a gyerekével, noha nem ő neveli, viszont így ő maradhat számára az egyedüli anya.
A tények és a tapasztalatok tehát mindenképpen afelé mutatnak, hogy célszerű lenne elmozdulni a puszta elutasítás pozíciójából, és árnyaltabban gondolkodni erről a kérdésről.

A DEPRESSZIÓS NŐK

 A NŐK ÉS A DEPRESSZIÓ


Évente több millióan kénytelenek megküzdeni a depresszió kellemetlen tüneteivel és a szenvedők többsége a nők közül kerül ki. Sajnos ezeknek a nőknek a kétharmada nem kapja meg azt a segítséget, amire szüksége lenne a felépüléshez.

Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy a nők körében a depresszió  majdnem általános. Az adatok szerint a nők kétszer nagyobb valószínűséggel jutnak el a klinikai depresszió állapotáig is, mint a férfiak. Négyből egy nő élete valamely szakaszában legalább egyszer kénytelen szembesülni a depresszió tüneteivel.

Mi a depresszió?

A depresszió egy komoly hangulatzavar. A beteg legtöbbször szomorúságot, reménytelenséget, tehetetlenséget, értéktelenséget érez magában. Az enyhe és mérsékelt depressziót is gyakran kíséri fásultság, alacsony étvágy, nehéz alvás, alacsony önbecsülés, és fáradtság.

  Mik a depresszió tünetei nőknél?

-  alacsony energiaszint, fáradtság, lelassultság

-  túl sok alvás vagy túl kevés alvás, korai ébredés

-  nyugtalanság, ingerlékenység, gyakori sírási inger

-  étvágyvesztés és fogyás vagy folyamatos túlevés és hízás

-  nehézkes koncentráció, memóriakiesés, nehéz döntéshozatal

-  bűntudat, értéktelenség érzése, tehetetlenség érzése, kétségbeesés, kilátástalanság

-  halállal kapcsolatos gondolatok, öngyilkosság fontolgatása

-  tartós fizikai tünetek, amik nem reagálnak a kezelésre pl.: fejfájás, emésztési zavarok, krónikus fájdalom

 Mi teszi a nőket fokozottan veszélyeztetetté? Miért nagyobb a depresszió esélye a nőknél?

A kutatások szerint a nőknél jelentkező depresszió kockázatát egyszerre határozzák meg a genetikai, biológia és társadalmi faktorok, valamint különböző pszichológiai tényezők és  az életkörnyezet. Jelentős hatása van annak is, hogy a nők többsége folyamatos manőverezésre kényszerül a munkahelyi helytállás és a gyereknevelés között. Különösen a gyermekeiket egyedül nevelő nők vannak olyan mértékű stressznek kitéve, ami könnyen kiválthatja a depresszió tüneteit.

Gyakori jelenség a szülés utáni depresszió, a téli depresszió és a premenstruációs hangulatzavar is, mely a nők 5 %-a érinti. Ezeken a rövid lefolyású hangulatvesztéseken rengeteget segíthetnek a különböző meditációs technikák és egy stresszkezelési tanácsadás.

 További faktorok, melyek növelik a depresszió kockázatát nőknél: 

 - fiatalkorban megjelenő hangulatzavar, mely általában 15-30 éves kor között üti fel a fejét, nagyobb eséllyel újul ki nőknél a későbbi életszakaszaik valamelyikében

-  családban korábban előfordult hangulatzavar nőknél nagyobb eséllyel jelentkezik újra 

- folyamatos pszichológiai és szociális stressz, mint a munkahely elvesztése, problémás párkapcsolat vagy válás

-  szociális támogatás elvesztése vagy az elvesztés fenyegetettsége

-  szülők elvesztése 10 éves kor alatt

-  gyerekkorban átélt pszichológiai vagy fizikai bántalmazás

-  különböző gyógyszerek fogyasztása 

Miben különbözik a depresszió a nők és a férfiak esetében?

 - A nőknél a depresszió gyakrabban társul  szorongással, különösen pánik jellegű és fóbiás tünetekkel, valamint étkezési rendellenességgel.

-  A depresszió nőknél általában korábban jelentkezik és tovább tart valamint hajlamosabb a kiújulásra. Megjelenése gyakrabban kapcsolódik stresszes társadalmi eseményekhez és szezonális változásokhoz, melyekre a nők sokkal érzékenyebbek.

-  A nők gyakrabban élik meg a bűntudat érzését és gyakrabban foglalkoztatják őket öngyilkos gondolatok, annak ellenére, hogy a statisztikák szerint tényleges öngyilkosságot ritkábban követnek el, mint a férfiak 

- A nők ritkábban nyúlnak alkoholhoz és drogokhoz a depresszió elfojtására.

Hogyan kezeljék a nők a depressziót?

A depresszió nagyon jól kezelhető! Szerencsére ma már rengeteg olyan módszer létezik, melyek következetes alkalmazása teljes javulást hoz a depresszióban szenvedő nők számára. Fontos lépés, hogy megfogalmazódjon az igény a stresszmentes, nyugodt életre. Ha ez megvan és felkerestünk egy mentálhigéniás szakembert, a kezelés általában beszédterápiával folytatódik, ahol az orvos megmondja milyen módszerekkel tud segíteni ő és milyenekkel maga a beteg az állapot leküzdésében. Antidepresszánsokat csak orvosi felügyelet mellett, folyamatos nyomon követéssel lehet szedni. A figyelemmel kísérő orvos minden tüntet feljegyez, ilyen lehet a depressziós állapot időleges romlása, a normális társadalmi tevékenységekből való kivonulás vagy az alvásprobléma. A legtöbb ma alkalmazott antidepresszáns már  biztonságosak mondható és bizonyos esetekben kezelés mellett is indokolt a szedésük. A családterápia, mint kezelési módszer, akkor lehet hatékony, ha a stressz fő forrása a családi konfliktus. Egy mentálhigéniás szakember pontosan fogja tudni, hogy a beteg által felvázolt tünetekhez mi a leghatékonyabb kezelési mód. A depresszió igen eredményesen kezelhető. A betegek 90%-a nagyon jól reagál a számukra kiválasztott kezelési módra, legyen az kognitív viselkedésterápia, pszichoterápia, egyéb egyéni vagy társas foglalkozás vagy gyógyszeres kezelés. A gyógyuláshoz vezető első lépés persze itt is maga a felismerés, hogy változásra van szükség!

Tisztelt Olvasó, Látogató! 

Hamarosan egy újabb témát említek, pontosabban a homoszexuális - finomabb nevén a meleg apákról osztok meg önökkel / Veletek érdekességeket! Hogy miért? Mert valljuk be őszintén van köztünk meleg, egyedül nevelő édesapa köztünk, elvált apák között!

GYERMEKEK JOGAI ( 12 - 16 éves )

A gyermek jogai

Ez a dokumentum az ENSZ Gyermek Jogairól szóló Egyezményének rendelkezéseit foglalja össze.

Az egyezmény szó egy olyan országok között létrejött megállapodást jelöl, ami biztosítja, hogy minden országban ugyanazokat a jogszabályokat tartsák be.

1.      cikk

Az Egyezményben foglalt összes jog minden 18 év alatti fiatalt megillet.

2.      cikk

Az Egyezmény mindenkire vonatkozik, függetlenül fajától, vallásától és képességeitől, valamint attól, hogy mit gondol, mond vagy hogy milyen családból származik.

3.      cikk

Az összes, gyerekekkel foglalkozó szervezetnek a gyerekek legfőbb érdekében kell munkálkodnia.

4.      cikk

A kormányoknak biztosítaniuk kell a felsorolt jogokat a gyerekek számára.

5.      cikk

A kormányoknak tiszteletben kell tartaniuk, hogy a családok joga és felelőssége, hogy gyerekeiket irányítsák és tanácsot adjanak nekik, annak érdekében, hogy mire felnőnek, megtanulják, hogyan kell helyesen érvényesíteni jogaikat.

6.      cikk

Minden gyereknek joga van az élethez. A kormányoknak biztosítaniuk kell a gyerekek életben maradását és egészséges fejlődését.

7.      cikk

Minden gyereknek joga van, hogy legyen neve, amit bejegyeznek az anyakönyvbe és állampolgársága. Ugyancsak joga van ahhoz, hogy ismerje szüleit, és lehetőség szerint azok gondoskodjanak róla.

8.      cikk

A kormányoknak tiszteletben kell tartaniuk a gyerek névhez, állampolgársághoz és családi kapcsolatokhoz való jogát.

                                                                          9.      cikk

A gyerekeket nem szabad szüleiktől elszakítani, legfeljebb saját érdekükben. Például akkor, ha egy szülő rosszul bánik gyerekével, vagy elhanyagolja őt. Azoknak a gyerekeknek, akiknek elváltak a szülei, joguk van mindkét szülővel tartani a kapcsolatot, hacsak ez nem sérti a gyerek érdekét.

10.  cikk

Azoknak a családoknak, amelyek több országba szakadtak, joguk van ezek között az országok között utazni azért, hogy a gyerekek és szüleik kapcsolatban maradhassanak vagy, hogy újra egyesülhessen a család.

11.  cikk

A kormányoknak mindent meg kell tenniük azért, hogy a gyerekeket ne vihessék el illegálisan hazájukból.

12.  cikk

A gyerekeknek joguk van arra, hogy megmondják, szerintük mi történjen, amikor a felnőttek rájuk vonatkozó döntéseket hoznak, és joguk van ahhoz is, hogy véleményüket figyelembe vegyék.

13.  cikk

A gyerekeknek joguk van információhoz jutni és ezt másokkal megosztani mindaddig, hacsak az információ rájuk vagy másokra nézve nem káros.

14.  cikk

A gyerekeknek joguk van, hogy azt gondolják és higgyék, amit akarnak, vallásukat gyakorolják, mindaddig, amíg ezzel nem akadályozzák mások jogainak gyakorlását. A szülők hivatottak iránymutatást adni ezen a téren a gyerekeiknek.

15.  cikk

A gyerekeknek joguk van másokkal találkozni, csoportokhoz és szervezetekhez csatlakozni mindaddig, amíg ezzel nem akadályoznak másokat joguk gyakorlásában.

16.  cikk

A gyerekeknek joguk van a magánélethez. A jognak meg kell védenie az életvitelüket, jó hírüket a családjukat vagy az otthonukat fenyegető támadásoktól.

17.  cikk

A gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy megbízható információkhoz juthassanak a tömegtájékoztatásból. A televízióknak, a rádióknak és az újságoknak a gyermek számára érthető módon kell tájékoztatniuk, és nem terjeszthetnek gyermekre ártalmas műsorokat, cikkeket.

18.  cikk

A szülők közösen felelősek gyermekük felneveléséért, és mindig a gyerekek legfőbb érdekét kell figyelembe venniük. A kormányoknak különböző szolgáltatásokkal támogatniuk kell a szülőket, különösen, ha mindketten dolgoznak.

19.  cikk

A kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyerekekről megfelelő módon gondoskodjanak, és megvédjék őket a szüleik vagy gondozójuk által elkövetett erőszaktól, kizsákmányolástól vagy elhanyagolástól.

20.  cikk

Azokról a gyerekekről, akiket saját családjuk nem gondozhat, olyan személyeknek kell megfelelően gondoskodnia, akik tiszteletben tartják a gyerekek vallását, kultúráját és anyanyelvét.

21.  cikk

Örökbefogadásnál elsősorban a gyerekek legfőbb érdekeit kell figyelembe venni. Azonos szabályokat kell alkalmazni függetlenül attól, hogy abban az országban fogadják-e örökbe a gyereket, ahol született vagy hogy külföldre kerül az örökbefogadással.

22.  cikk

Azokat a gyerekeket, akik menekültként érkeznek az országba, ugyanazok a jogok illetik meg, mint az ott születetteket.

23.  cikk

Azoknak a gyerekeknek, akik bármilyen fogyatékossággal élnek, különleges gondozást és támogatást kell biztosítani, hogy teljes és független életet élhessenek.

24.  cikk

A gyerekeknek joguk van a jó minőségű egészségügyi ellátáshoz, tiszta ivóvízhez, tápláló ételekhez és tiszta környezethez, hogy egészségesek maradhassanak. A gazdag országoknak segíteniük kell a szegényebb országokat ennek elérésében.

25.  cikk

Rendszeresen felül kell vizsgálni azoknak a gyerekeknek a helyzetét, akikről szüleik helyett intézmények gondoskodnak.

26.  cikk

A kormányoknak külön anyagi segítséget kell nyújtaniuk a szükséget szenvedő családokban élő gyerekeknek.

27.  cikk

A gyerekeknek joga van a fizikai és lelki szükségleteiknek megfelelő életszínvonalhoz. A kormányoknak segíteniük kell azokat a családokat, amelyek nem tudják biztosítani ezt gyermekeiknek.

28.  cikk

Minden gyereknek és fiatalnak joga van az ingyenes alapfokú oktatáshoz. A fejlett országoknak segíteniük kell a szegényebb országokat ennek elérésében. Az iskolai fegyelemnek tiszteletben kell tartania a gyerekek emberi méltóságát. A fiatalokat ösztönözni kell, hogy a képességeiknek megfelelő legmagasabb szintű tanulmányokat végezzék.

29.  cikk

Az oktatásnak segítenie kell, hogy minden gyerek a lehető legteljesebb mértékben kibontakoztathassa személyiségét és tehetségét. Elő kell segítenie, hogy a gyerekek tiszteljék szüleiket, saját és más népek kultúráját.

30.  cikk

A gyerekeknek joga van, hogy megtanulják családjuk nyelvét és szokásait, és attól függetlenül gyakorolják vagy használják ezeket, hogy az ország lakosságának többsége ezt használja vagy sem.

                                                                       
                                                                         31.  cikk

Minden gyermeknek joga van a pihenéshez, a játékhoz és ahhoz, hogy különböző programokban részt vegyen.

32.  cikk

A kormánynak meg kell védenie a gyerekeket a veszélyes, egészségüket károsító vagy oktatásukat veszélyeztető munkától.

33.  cikk

A kormánynak megfelelő módot kell találnia, hogy megvédje a gyerekeket a veszélyes kábítószerektől.

34.  cikk

A kormánynak meg kell védenie a gyerekeket a szexuális kizsákmányolástól.

35.  cikk

A kormánynak biztosítania kell, hogy a gyerekeket ne rabolhassák el vagy adhassák el.

36.  cikk

A gyerekeket meg kell védeni minden, a fejlődésükre káros tevékenységtől.

37.  cikk

Nem szabad kegyetlenül bánni azokkal a gyerekekkel, akik jogsértést követtek el. Nem szabad őket a felnőttekkel egy börtönbe zárni. Ilyenkor is biztosítani kell számukra a családjukkal való kapcsolattartást.

38.  cikk

A kormányoknak nem szabad megengedniük, hogy 16 éven aluli gyerekek álljanak be katonának.

39.  cikk

Az elhanyagolt vagy kizsákmányolt gyerekeket különleges gondoskodás illeti meg, hogy visszanyerhessék önbecsülésüket.

40.  cikk

A bűncselekmény elkövetésével vádolt gyerekeknek jogi segítséget kell nyújtani. Csak a legsúlyosabb esetekben lehet őket börtönbüntetésre ítélni.

41.  cikk

Ha az adott állam jogszabályai eleve nagyobb védelmet biztosítanak a gyerekeknek, mint az Egyezmény, akkor azokat kell alkalmazni az Egyezmény rendelkezései helyett.

42.  cikk

A kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy a szülők és a gyermekek megismerjék az Egyezményt.

A Gyermek jogairól szóló egyezmény összesen 54 cikkből áll. A 43.-54. cikkek arról szólnak, hogyan kell együttműködniük a kormányoknak és a felnőtteknek annak érdekében, hogy minden gyermek számára biztosítsák valamennyi jog érvényesülését.

Kinek a kötelessége?

A gyermekek jogainak különleges helyzete azon alapul, hogy az Egyezményben felsorolt jogokat a felnőtteknek, illetve az államoknak kell biztosítaniuk.

Ugyanakkor az Egyezmény a gyerekek kötelességeire is utal, különösen mások – elsősorban a szülők és gyerektársaik - jogainak tiszteletben tartására (29. cikk)

Álljon itt néhány példa azokra a kötelességekre, amelyek a jogok kapcsán megjelennek:

§  Ha a felsorolt jogok minden gyereket megilletnek nemre, származásra, társadalmi helyzetre, nyelvre, korra, állampolgárságra vagy vallásra való tekintet nélkül, akkor a gyerekeknek maguknak is kötelességük mindenkivel emberségesen bánni.

§  Ha a gyerekeknek joga van arra, hogy megvédjék őket a konfliktusoktól, a kegyetlenkedéstől, a kizsákmányolástól és az elhanyagolástól, akkor nekik is kerülniük kell az összetűzéseket, verekedéseket.

§  Ha a gyerekeknek joga van a tiszta környezethez, akkor nekik is kötelességük, hogy környezetükre vigyázzanak.

§  Ha a gyerekeknek joguk van a tanuláshoz, akkor a képességeiknek megfelelő lehető legtöbbet kell kihozniuk magukból, és tudásukat és tapasztalatukat lehetőleg meg kell másokkal osztaniuk.

§  Ha minden gyermeknek joga van a teljes élethez, akkor nekik maguknak is segítséget kell nyújtaniuk a szükséget szenvedőknek vagy a fogyatékos társaiknak.

Ugyanakkor e kötelességek nem teljesítése semmiképpen nem foszthatja meg a gyerekeket jogaik gyakorlásától. (a szerk.)

A kötelességek listáját az Emberi Kötelességek Egyetemes Nyilatkozatából vettük ki, melyet a World Goodwill nevű – volt államfőkből álló – szervezet állított össze.

További érdekes információk: www.therightssite.org.uk